#5. Rész

Sziasztok <3

Hogy vagytok? Mivel nem nagyon kapok visszajelzéseket a részekről,ezért úgy döntöttem, hogy a következő részt csak 2-3 komi után fogom hozni...Jó olvasást :)

xEszti :)

#5. New friends, new life ∞♫

*Chrissy szemszöge*

Mikor visszaértem a pohár vízzel, majdnem elájultam. A születésnapom! Teljesen kiment a fejemből… pedig, hát ez a 18. Mennyire hülye vagyok! Mikor a boxunkhoz értem, a fiúk elénekeltem nekem egy szülinapi dalt, majd sorra felköszöntöttek. Annyira kedves volt tőlük.

Gyönyörű ajándékokat kaptam:

Liamtől egy masni alakú ezüst-gyűrűt;

Harrytől egy virágos magas sarkút;

Louistól egy hatalmas mackót;

Nialltől egy mp3 lejátszót…

De a legmeglepőbb a Zayn ajándéka volt: egy kék kisestélyi, hozzá illő cipővel.

- Oh, nagyon köszönöm! Annyira aranyosak vagytok!- hebegtem-habogtam, mivel egy összetett értelmes mondatot biztos nem tudtam kimondani, annyira meghatódtam. Nem sírtam, csak nagyon ól esett tőlük ez a meglepetés…

- Nagyöleléééééés! - kiáltotta el magát Louis, majd mind az öt srác körbevett és még a szuszt is kipréselték volna belőlem, ha ki nem bújok szorításuk alól.

Köszönök mindent!- ismételgettem nekik kb. 2 percenként

- Első találkozásnak nem is rossz, sőt… Még kaja is van, így ez rossz nem is lehetett volna-nevetett Liam.

- Én azt hittem, hogy csak Niall éhes mindig!- nevettem

- És ez így van! Liam! Te nem veheted el tőlem ezt a kiérdemelt pozíciómat!- kezdett színészkedni Niall.

- Sorry, öcsi! Többet nem fordul elő, hogy éhesnek nyilatkozom magam!- emelte védekező pozícióba a kezét Liam - De azért azt meg kell hagyni, hogy ez ismét egy értelmes mondat volt részemről…

- Én mindig azt gondoltam, hogy te normális vagy…- nevettem.

- Az is vagyok… Legalábbis köztük-mutatott a srácokra Liam – biztosan.

Az utolsó mondatán már mindenki nevetett. De hogy miért? Ez számomra egy rejtély, és ha jól tudom, számukra is az marad…

Miután betermeltük a tortám-ami hozzá teszem nemcsak finom volt, hanem gyönyörű is- lassan hazaindultunk.

Kiderült, hogy a srácok is a kollégiumban laknak, - kivéve, mikor a Direction-házban alszanak- csak ők az 5. emeleten.

Mikor az emeletemre értünk, beinvitáltam mind az 5 srácot a szobámba, majd még egy kicsit beszélgettünk. Olyan 3 óra lehetett mikor elhúztak, és én végre aludhattam. Bebújtam a pizsamámba, és másodperceken belül a saját álomvilágomba kerültem.

Reggel frissen ébredtem, de mikor felültem az ágyamon, eléggé nagy meglepetésben volt részem:

A szobám fel lett díszítve, és mindenhol - a földön és a padlón is- lufik voltak, és „Happy B-day Chrissy!” feliratok függtek. Nagyon boldog voltam, hogy ennyire jó szülinapot kerekítettek nekem.

Az ágyam mellett egy üzenet volt:

Ránéztem a telefonom kijelzőjére, ami 8: 17-et mutatott. Tehát még van időm - nyugtáztam magamban. Tanakodni kezdtem, hogy mit is kellene felvennem, mivel a fiúk azt írták, hogy meleg van, szóval egy rövid farmernaci és egy bézs póló mellett döntöttem. Ahogy azonban kiléptem a szobámból, megcsapott a hideg levegő, így beszaladtam egy felsőért. Egy piros kötött felső került először a kezem közé, ami megtetszett, így azt választottam.

10 óra előtt 15 perccel már lenn voltam, így még készülődés közben találtam őket.

- Sziasztok!- köszöntem.

- Sziaaa!- ordítottak egyszerre- Boldog szülinapot Pocok!

- Ki az a Pocok?- kérdeztem, mintha nem tudtam volna, hogy új becenevet kaptam.

- Hát te!- mondta Niall.

- Új élet, új becenév!- kacsintott rám Harry.

- Hát, köszönöm!- válaszoltam nekik.

- Tiszta jó a felsőd!- mondta Lou - Nem, adod nekem?- kérdezte, miközben próbált kacsintani, de nem sikerült neki.

- Köszi! - mondtam- Sorry, de ez csak nekem áll jól!- mondtam, mire mindenki nevetni kezdett.

- Honnan tudod?- kérdezte Lou.

- Kevin megsúgta!

- Te találkoztál Kevinnel? Hol?

- A múlt nap jött, hogy segítsek neki egy kis sütit sütni.

- Te is áruló vagy!- szipogott Lou, persze mindenki tudta, hogy csak színészkedik. Ha ő színészkedik, - bár ő nem igazán tud, max mikor Harryvel játsszák a szerelmeseket - akkor én is bevetem a színészi képességeimet.

- Tudod, Lou, azt mondta Kevin, hogy soha nem menne vissza hozzád, mert te egy igazi, vérbeli áruló vagy… Azt is mondta, hogy ezekért,- mutattam a többi fiúra-, ott hagytad, és hogy soha nem akar viszont látni - hát ez jól sikerült.

- Ok! Akkor… szia Chrissy… Jó volt megismerni…- mondta, majd elindult az ajtó felé.

Ezt nem hiszem el… Mekkora színész tehetség rejtőzik bennem. De most komolyan… Elhitte, hogy… Ááá, Lou nem lehet ennyire hülye…

- Lou, várj már… Hallod?- futottam utána, majd megragadtam a csuklóját- Az előbb csak húztam az agyad… Veled már hülyülni sem lehet?!??!?

- Úgy látszik, nem csak te vagy jó színész!- mondta, és megölelt- Látod, én is tudok színészkedni…

- Menjünk vissza!- mondtam.

- Ok!

- Na, mi a meglepetés? Hova megyünk? Mit fogunk csinálni?- és még megannyi kérdés zúdult rájuk a „kérdéssorozatomban”…